Vàrni valamit, valakit, akàrmit, ami lehet, hogy meg sem érlezik. Talàn nem jön, talàn nem jàr neked, talàn nincs is rà szükséged. Te mégis azt érzed, nem megy nélküle. Csak vele, csak érte, csak àltala. De valahogy mégsem történik semmi. Meg kell tanulni hagyni...hagyni, hogy az élet tegye a dolgàt. Ez a legnehezebb, de hidd el, van terve, veled is, màssal is. Mindennek megvan a maga útja. Neked csak el kell fogadnod. Néha pedig ez a legnehezebb." -Oravecz Nóra

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak

erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és

forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és

tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú

vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak

átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem

a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,

kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó

ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások

mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb

és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és

a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot

közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

"Mióta megszületett sokat gondolkodtam...vajon ezek a lábacskák milyen utat fognak bejárni? Sokszor elesnek majd? Lesz mindig erő bennük újra felállni? Nem tudom a válaszokat, de azt igen, hogy még erő van a két kezemben támasza leszek, ha elfáradna.....

"Egy parányi, apró testben néha nagyobb szív lakozik, mint bármelyik emberben. Ő soha nem színlel, soha nem csap be, csak őszintén szeret és minden mozdulatával, pillantásával kimutatja, hogy elfogad, s rajong értem. Érzem ezt most is, ahogy meleg kis testét magamhoz ölelem, s szívünk habár kétféle ritmust diktál, ugyanazt érzi: az egymás iránti szeretet."

7