"Addig kell bocsánatot kérni, addig kell helyrehozni a dolgokat, addig kell szeretni a másikat, amíg lehet. Mert a sors a legkegyetlenebb ítész, és jobbára senki nem tudhatja, mire lemegy a nap, tart-e még az élete, vagy örökre véget ér."

Mondd, kedves: ha fáj valami, ki vigasztal Téged?
Ki az, aki átölel, hogy: van még reménységed?
Ki az, aki letörüli, titkon ejtett könnyed,
Ki az, aki kezét nyújtja: ketten, együtt, könnyebb!
Van-e, aki melletted áll, bármily nagy a bánat,
Van-e, aki vágyakozik, sóvárog utánad?
Van-e, aki mindent megtesz, hogy jókedved legyen,
Aki menedéket épít neked, a távoli hegyen?
Ki az, aki oltalmazód, erős pajzsod, vérted,
Ki az, aki úgy szeret, hogy ha kell, harcol érted?
És ha nagyon fáj az élet, ha muszáj lesz sírni,
Megsimogat-e valaki, hogy segítsen kibírni?
Annak, akit nem vár senki, hová lehet menni?
És ha nem sikerül semmi, mondd: mit lehet tenni?
Szeretet, és vigasztalás, mondd: hol terem néked?
Mondd: ha egyszer emlékezel, milyen lesz emléked?
Mondd, hogy ez az egész világ, mi jót adott néked?
Mondd: ha egyszer emlékezel,
milyen lesz emléked?

Ha égve marad - kapcsold le!
Ha kiömlött - töröld fel !
Ha a földön van - vedd fel!
Ha kifogyott - töltsd meg !
Hirdetés

Ha piszkos - mosd el !
Ha tele van - vidd ki!
Ha szomorú - öleld át!
Ha fáradt - altasd el!
Ha hiányzik - írj neki!
Ha kérdez - válaszolj!
Ha mesél - hallgasd meg !
Ha távol van - hívd fel!
Ha ünnepel - lepd meg !
És soha ne feledd, összetartoztok!

A vonat a mi életutunk, emlékszel? A kabinok pedig emberek és sorsok, amelyekkel találkoznunk kell, van, hogy mi választjuk ki, ki mellé ülünk be, van, hogy minket választanak ki mások. Néha rövidebb ideig tart,
 máskor pedig végtelennek tűnik, de soha nem úgy jössz ki egy fülkéből,
Hirdetés

 ahogy beléptél oda.

"Meg kell tanulnod, hogy van, amikor igenis egyedül maradsz, és senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy elég vagy, és az egyetlen dolog, amiből erőt meríthetsz, az saját magad. De tudod mit? Ez a legjobb dolog, ami történhet veled. Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni. Tudod, miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból."

"Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…

Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen."

"Eljön a nap, amikor tudsz majd nemet mondani… Amikor pohárba hullik az utolsó csepp vagy amikor egyszerűen csak a semmiből elkap az a mélyről jövő érzés, ami ott kavarog minden emberben: nem kell így lennie.Eljön a nap, amikor rájössz, valami nem stimmel. Körülnézel és feltűnik, rossz helyen vagy, rossz emberekkel.Eljön a nap, amikor már nem keresed azokat, akik soha nem érdemelték meg a szereteted, amikor nem adsz annak, aki csak kérni tud, amikor többé senki után nem futsz…Eljön a nap, amikor megállsz a káosz közepén és csak magadra figyelsz. Meghallod a saját hangod és kinyílik a szemed. Megpillantod, kik állnak igazán melletted és egy életre megtanulod, csak ők kellenek. Nincs időd szeretni azokat, akik nem szeretnek…Eljön a nap, amikor szeretni kezded magad, amikor hálás leszel azért, hogy életet kaptál és lehetőséget, hogy eljuss oda, ahova e nélkül felfedezés nélkül soha nem juthatnál.Eljön a nap, amikor végre igazán megtalálod, amit mindig is kerestél: önmagad..." Manna OWell