A sóvárgással nehéz együtt élni. Az ugyanis nem kér engedélyt. Nem nézi az időt és a helyet. Mert végtelen és követelőző, mohó és önző. Hol elhomályosítja a gondolatokat, hol túlságosan is élessé, fényessé teszi őket. A sóvárgás elvárja, hogy feltétel nélkül megadjuk magunkat.
Nem biztos, hogy ezt tudod,
De amikor először találkoztunk,
Ideges voltam, és beszélni nem tudtam.
Abban a pillanatban
Megtaláltam az egyetlent és
az életem hiányzó darabját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése