ÖRÖKKÉ... Kit Te kézenfogva kísérsz a Másvilágra, az nem megy úgy el, hogy maga után nem hagy semmit hátra. Nemcsak tárgyak azok, melyek megmaradnak, nem a szó ereje, mik benned nyomot hagynak, nem a kézfogása, mely még mindig meleg, mit majd megidéz egykor a hitvesi szeretet, hanem egész lénye lesz, mi mindig veled él - nem feledi emlékezet, nem fújja el a szél. Ha a magányos éjben gyertyát gyújtasz érte, a lángban majd ő lobog s téged ölel fénye... /