"Nem léphetsz egy új életbe úgy, hogy az egyik lábad még a régiben van. 
Csak úgy tehetsz meg egy újabb lépést, ha mindent lezársz, 
ha elbúcsúzol az addigitól, és hálát adsz neki, hogy azzá tett, amivé. 
Köszönd meg a fájdalmakat, a megaláztatást, az egyedüllétet, mindent, 
ami miatt úgy érezted, hogy nincs tovább...
Adj hálát a pillanatért, ami átsegített olyankor, 
amikor minden olyan nehéznek és túlélhetetlennek tűnt.
De még inkább köszönd meg annak a valaminek,
ami a kezedbe adta a KULCSOT, amivel kinyitottad az ajtót a szívedhez,
tüzet csiholtál benne, hogy legyen erőd folytatni.
Jól vigyázz arra a kulcsra, mert az fogja mutatni az utat.
Ugyanis mindig van tovább - a kérdés, hogy elhiszed-e, hogy van hozzá elég erőd"