"Könnyen ítélkezünk mások felett, de ha jobban belegondolnánk, hogy emberek mit miért tesznek talán még meg is érthetnénk őket. Ha átgondolnánk vajon mi "az adott helyzetben" mit tennénk talán nem ítélkeznénk. Mindenki hibázik és mindenkinek a saját hibáját kéne értékelnie és nem a másik életével foglalkozni, és talán a világ is jobb lehetne amiben élünk. Sokszor őrültséget kell tennünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk. És sajnos nem élhetjük le úgy az életünket, hogy ne okoznánk fájdalmat másoknak, még ha nem is szándékosan. Nincs olyan ember a földön, aki tökéletes lenne!!!!És mielőtt mások felett ítélkezel, kérdezd meg magadtól, hogy van-e jogod bárkit is bírálni.."

Nem emelhetünk új épületet egy telken, amíg a régit le nem romboltuk.

Mindig a megfelelő alkalomra vársz, de az csak nem akar eljönni. Nem szabad a tökéletes pillanatra várni. Te tedd azzá!
Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

Volt, hogy elengedték a kezem, és hogy magányos voltam,

És a szívem összetörték, de fel kellett fogjam,

Ilyen az élet, nem választhatok újat.

És ha újra kezdhetném, én nem feledem a múltat,

Hogy felálltam a földről, és eljutottam idáig,

Felépítettem valamit, amit építek mindmáig!

Ha mindig azt nézed, miért ne légy együtt valakivel, nem is jön össze. De egy adott pillanatban lehet, hogy hagyni kéne, és megélni a szív dolgait.

Az élet nem egy mese, 

nem egy romantikus költemény! 

Van, akinek szép és van, 

akinek kőkemény!

Nem vagyok normális, nem akarok hibátlan lenni, nem akarok mindenkinek, pláne bárkinek megfelelni. 

Uralod, ha elengeded.

Eléred, ha nem kergeted.

Tiéd, ha már nem akarod.

Megtalál, ha nem kutatod!.

Igen.. Bolond vagyok.. Kinevethetsz..

De tudnod kell, hogy ÉN azért vagyok ilyen, mert élvezem! : D

Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból. Becsüld meg az emlékeket. És vedd észre; az élet mindig megy tovább.

Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek...

"Nincs olyan ember ezen a világon, aki ne félne, aki ne csalódna, aki nem áll ebben a percben tétován egyhelyben. Mert emberek vagyunk, tele érzésekkel, tele milliónyi kétellyel és igen, félelemmel. Ezt pedig titkolni, elfedni, takarni ostobaság. Hiszen félni a bátrak kiváltsága. Mert csak az fél, aki tudja mit veszít majd. Csak az fél, aki tudja, létezik egy másik út is. Csak az fél, aki őszintén ismeri önmagát. Csak az képes félelemre, aki a boldogságra is. Épp ezért félni nem gyávaság. Mint ahogyan egyetlen érzés sem az. Nem vagy gyáva, ha nem lépsz, ha vársz, ha döntesz, és akkor sem ha sosem teszed majd meg. Ember vagy. Érzésekkel teli, gyönyörű ember. És ha kell, márpedig néha kell, félj bátran. "

(Todorovits Rea)