Furcsálltam ezt a nőt.
Talán nem jól szerettem...
Hazugságokkal etettem, azt mondtam neki, hogy nem elég jó, nem elég szép, nem elég okos és hagytam, hogy mások ugyanezt mondják neki!
Hagytam, hogy összetörjék a szívét. Pedig nem érdemelte meg.
Hagytam, hogy mások időnként tiszteletlenül bánjanak vele.
Engedtem, hogy tűzbe menjen, harcoljon olyanokért, akik soha nem fognak kiállni mellette...
Nem tudtam megakadályozni, hogy elhagyják, de láttam, ahogy talpra állt és áll, hogy beragyogja a Világot, és mindennek ellenére szeressen másokat.
Megbénított a félelem, és féltettem, míg ő harcot vívott az elméjében, szívében és lelkében.
Kislányként, társként és legjobb barátként sokszor leszólták, mert nem azt mondta vagy tette, ami más szerint "helyes", csak, amit Ő helyesnek gondolt.
Néha okoskodik, és vannak titkai. Vannak hegei, sebei a lelkén ....mert van múltja.
Néhányan szeretik, néhányan kedvelik, és vannak olyanok is, akik egyáltalán nem foglalkoznak vele, vagy egyáltalán nem kedvelik.
Ez így rendben is van.
Tett jó és rossz dolgokat is életében. Szeszélyes és néha álmodozó.
Nem akarja magát másnak mutatni. Ő ilyen.
Szeretheted őt vagy sem.
De ha ő szeret Téged, akkor azt teljes szívéből teszi, és nem kér bocsánatot azért, amilyen.
Ez a nő harcos és tűlélő.
Nem tökéletes, de rengeteg kincset hordoz magában!

Ha te is büszke vagy arra a NŐRE akivé eddig váltál, akkor arra bátorítalak, hogy tedd ki ezt a szöveget a saját fotóddal együtt az idővonaladra. ♥

Ahhoz, hogy valami ùj keletkezzen, a règinek tönkre kell mennie.
A vàltozàst - vàltoztatàst jò esetben önszàntunkbòl hozzuk meg, vàlsàgkènt akkor èljük meg, ha nem làtjuk be, hogy szüksèges, amikor nem làtjuk a fàtòl az erdőt.

Fax feláll, az ész megáll, avagy a világ tele van „erotikus kalandőrökkel”.
Valljuk be őszintén, szeretjük azt az érzést, amikor becsap a villám, és végigszalad a gerincünk mentén az a semmihez nem fogható áramütés. Amikor a nő megpillantja az alfahímet, aki mint egy jó kertész, már a reggeli órákban képes úgy benedvesíteni a talajt, hogy be sem kapcsolta az öntözőrendszert. Vagy a férfi, aki egyetlen szemvillanásból megérzi a szolid külső mögött lapuló, vad és buja szolgálólányt és nagyot dobban a „szíve”. A szív már csak ilyen. Néha rakoncátlankodik, de ettől még létfontosságú és nélkülözhetetlen szerv marad.
Szóval összejövünk a kertésszel vagy a szolgálólánnyal, és már az első együttlét alkalmával tervezgetni kezdjük magunkban a boldog és közös jövőnket. Igen ám, de mint kiderül, kalandőrünknek családja van. Vagy nincs családja, de házasságban él. Esetleg már nem él házasságban vagy kapcsolatban, csupán valami függésben van az exétől.
Száz szónak is egy a vége, ha nem egyéjszakás kalandra vetemedsz, hanem tartósabb kapcsolatra vágysz, és szeretnéd elkerülni az időzített bombákat, akkor ne kezdj olyannal, aki kapcsolatban van. De olyannal se, aki már nincs kapcsolatban, de elvarratlan szálak fűzik az exéhez. Ezek lehetnek anyagi, érzelmi vagy elnyomásból fakadó függések. Előzőt etikai okból nem javaslom, utóbbiakat pedig technikai okból.
És tudod, a lőtéri kutyát se fogja érdekelni, hogy melyik pontot vétetted el, garantált fejre állás lesz a zsákutca végén.
Pilát Gábor

Aztán egyszer csak bekattan valami…
Elkezded élvezni az életet, de úgy igazán.
Terveid vannak, vágyaid, amiket meg akarsz valósítani, amiket át akarsz élni.
Amikor azt érzed, itt az ideje változtatni.
Vagy azért, mert rájössz rövid az élet, még ha ez közhelyes is, vagy egyszerűen csak azért, mert máshogy, másképp akarsz élni.
Ez olyan, mint amikor elindulsz valahova, ahová eddig mindig ugyanazon az útvonalon mentél, aztán útközben változtatsz. Betérsz a kis utcákba, megállsz az utcazenésznél, kávét veszel egy neked tetsző, de számodra eddig ismeretlen helyen, amikor hosszasan nézel egy vadidegen szemébe és elkap egy jóérzésű borzongás, amikor elmosolyogsz egy szerelmes párt látván, amikor meghallod még a zajban is, lelked nyugodt, de ettől többet akaró szavát.
És változtatsz!
Igent mondasz egy meghívásra, amit eddig élből elutasítottál. Korán kelsz, hogy legyen időd mindenre.
Felhívod a szüleidet, csak azért, hogy elmondd mennyire szereted őket.
Elengeded magad és úgy táncolsz, ahogy jól esik,
SZÍVBŐL NEVETSZ, nevetsz és kivételesen nem érdekel, hogy ekkor épp ki-mit gondol rólad.
Teszel valami őrültséget!
Felcsengetsz az éjszaka közepén ahhoz, aki fontos neked, hogy tudja nincs egyedül és minden bátorságodat összeszedve az érzéseidről beszélsz neki.
Mert ezt akarod tenni, mert nem akarsz mindig a korlátok, a szabályok és elvek szerint élni és mert szeretnél a szívedre hallgatni.
Aztán, ha pofára kell ess, idő kérdése és úgy is megtörténik. Viszont lehet, hogy szerelemre lelsz, lehet, hogy ebből is tanulsz valamit, lehet, hogy utána már nem lesznek kérdőjelek és legalább nem mondod majd azt, hogy: de mi lett volna ha...
Igent mondasz egy nehéz feladatra,
mert hiszed, hogy megugrod azt és nemet arra,
ami már nem visz előrébb, ami nem érted van.
Mert tiszteled, becsülöd magad és fontossági sorrendedben már
Te, a te boldogságod lesz az első helyen...
Változtatsz!
Saját magad miatt.
Egy teljesebb, boldogabb életért, nem benne ragadva a mocsokban.
Nincsenek már kifogások és élsz a lehetőségekkel.
A MEGÉRZÉSEIDRE hallgatsz és aszerint döntesz, még ha azok néha szürreálisak is.
Mert a legvégén nem akarsz úgy kezdeni egyetlenegy mondatot sem, hogy, : BÁRCSAK…