Aztán egyszer csak bekattan valami…
Elkezded élvezni az életet, de úgy igazán.
Terveid vannak, vágyaid, amiket meg akarsz valósítani, amiket át akarsz élni.
Amikor azt érzed, itt az ideje változtatni.
Vagy azért, mert rájössz rövid az élet, még ha ez közhelyes is, vagy egyszerűen csak azért, mert máshogy, másképp akarsz élni.
Ez olyan, mint amikor elindulsz valahova, ahová eddig mindig ugyanazon az útvonalon mentél, aztán útközben változtatsz. Betérsz a kis utcákba, megállsz az utcazenésznél, kávét veszel egy neked tetsző, de számodra eddig ismeretlen helyen, amikor hosszasan nézel egy vadidegen szemébe és elkap egy jóérzésű borzongás, amikor elmosolyogsz egy szerelmes párt látván, amikor meghallod még a zajban is, lelked nyugodt, de ettől többet akaró szavát.
És változtatsz!
Igent mondasz egy meghívásra, amit eddig élből elutasítottál. Korán kelsz, hogy legyen időd mindenre.
Felhívod a szüleidet, csak azért, hogy elmondd mennyire szereted őket.
Elengeded magad és úgy táncolsz, ahogy jól esik,
SZÍVBŐL NEVETSZ, nevetsz és kivételesen nem érdekel, hogy ekkor épp ki-mit gondol rólad.
Teszel valami őrültséget!
Felcsengetsz az éjszaka közepén ahhoz, aki fontos neked, hogy tudja nincs egyedül és minden bátorságodat összeszedve az érzéseidről beszélsz neki.
Mert ezt akarod tenni, mert nem akarsz mindig a korlátok, a szabályok és elvek szerint élni és mert szeretnél a szívedre hallgatni.
Aztán, ha pofára kell ess, idő kérdése és úgy is megtörténik. Viszont lehet, hogy szerelemre lelsz, lehet, hogy ebből is tanulsz valamit, lehet, hogy utána már nem lesznek kérdőjelek és legalább nem mondod majd azt, hogy: de mi lett volna ha...
Igent mondasz egy nehéz feladatra,
mert hiszed, hogy megugrod azt és nemet arra,
ami már nem visz előrébb, ami nem érted van.
Mert tiszteled, becsülöd magad és fontossági sorrendedben már
Te, a te boldogságod lesz az első helyen...
Változtatsz!
Saját magad miatt.
Egy teljesebb, boldogabb életért, nem benne ragadva a mocsokban.
Nincsenek már kifogások és élsz a lehetőségekkel.
A MEGÉRZÉSEIDRE hallgatsz és aszerint döntesz, még ha azok néha szürreálisak is.
Mert a legvégén nem akarsz úgy kezdeni egyetlenegy mondatot sem, hogy, : BÁRCSAK…