Hisztis vagyok, fáradt vagy nem tudom. De most ennèk bármit ami nem  fér bele az életembe. Lehet a tegnapi süti és csoki miatt vannak elvonási tünetek.... Nem azért se eszem , inkább elvonszolom a seggem tornázni. Kattni akarom a 87 et a héten,de még jobb lenne a 86.9. Voltam délután busszal Vácon fura volt ,de sétáltam legalább. Holnap újra elmegyek a zöldségesve,mert ez az alma nagyon finom volt :)

 Remek éjszaka volt. Azt terveztem,hogy mivel nyitos vagyok,és ha nagy hó lesz busszal megyek. Állandóan azt álmodtam,hogy elkezdek. Aztán azt álmodtam,hogy elindulram kocsival de a kultúra udvarának megfogadtam és haza mentem de a kapuba megcsúszott a kocsi és pörgőtt össze vissza és az oldala neki csapódott egy betonos resznek. Apu ott állt velem szembe ,de nem mondott semmit , kiugrottam a kocsiból és szegény kocsinak lógtak a lámpái..pedig az oldala ment a betonnak. Erre gyorsan elkezdtem menni a buszhoz ,a busz a benzinkúton fordult meg és ott szálltunk fel. Egy nagyon ócska busz volt és nagyon sokan voltak rajta , aztán nem tudom miért de Radar mentem dolgozni . És valami babakocsikat ott kellett hagyni ,mert nem fért fel a buszra. Aztán felébredtem . 

Végül kocsival jöttem,mert nem volt nagy hó ,eléggé fényes vokt az út ,nem tudtam eldönteni,hogy megfagyott vagy csak vizes. Aztán sikerült egy busz után jönni végig ,túl korán indultam, mert 5:15 re értem ide, Vácon nincs egy szem hó se ... 

 Ma félre ettem ,de mentem 30 ezer lépést. 

Fura de most érzem jól magam, lehet holnap még se bírok majd mozdulni. 

A zagyvasaggaimat leírtam ,de nem jutottam vele sehová . Azért lássuk be azert mennyivel kényelmesebb volt azt mondani ,hogy nem kell senki. És most meg valahogy azt hiszem a nekem csak ő kell,hasonló . Persze jó kifogás ,hogy még nem értem el a célom. 

 Itt írom le,mert tudom , hogy neki ezt úgyse lesz alkalmam elmondani.

"Fura dolog amit miattad érzek. Amikor először megláttalak mintha tegnap lett volna,akkor még csak megjegyeztem , hogy milyen helyes pasi . Aztán többször láttalak de arra nem emlékeztem,hogy úgy gondoltam -e rád,de ha igen azt gyorsan harithattam ,mert akkor én éppen elhitettem magammal,hogy más valaki mellet van a helyem.... Aztán minden ment a maga útján. Aztán volt egy szakasz amikor nem akartam senkit.  .. . Aztán jött amikor nem tudtam megmagyarázni,de jó volt meglátni , aztán azt hiszem egyik szombaton megláttalak, tudom fehér ing volt rajtad és napszemüvegek,na onnan nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel . Valamikor januárba emlékszem valaki zagyvasaggal elég által , bevallom akkor abban reménykedtem,hogy bunkó leszel és én végre elkönyvelhettem ,hogy igazam volt. Utólag tudom ,hogy belül éreztem,hogy nem lehet köztünk semmi, hisz te elmúltál negyven és én tudtam,hogy nem szülők több gyereket ....meg alapból észre se vettél.... Vissza gondolva én ott kezdtem magam össze szedni ,azon a nyáron ... Amikor láttalak az Eszterrel , nagyon rossz érzés volt. De gondoltam így legalább elfelejtem. Majd megnősültel és én  úgy éreztem ,nekem nem kell senki...... Fura volt látni , szerencsére ritkán fordult elő.... Majd amikor visszamentem dolgozni előre féltem , milyen lesz téged látni ,mint boldog férj,apuka .... Aztán megtudtam, hogy elvaltok , sokkoló volt ,de legalább úgy voltam vele,nem josz majd erre.  .  Tévedtem  ... Első alkalommal amikor szemtől szemben láttalak , akkor a gyereked a kezembe ,és álltam ott veled szemben... Megfogadtam, hogy te soha semmit sem tudhatsz abból amit érzek. És elkezdődött az én elfelejtem... És jött az érzelmi hullámvasút , olyan szinten haragudtam magamra ,hogy az már átment önutalatba. És mondogattam magamnak,hogy elfelejtetem, ugyanakkor vártam , hogy lássam. Azt tudtam,hogy ilyen mértékű bizonytalansággal ami bennem van ,nem mernek úgyse mondani vagy tenni bármit is.    Vergődtem ,vártam a csodát,hogy majd lefogyok akkor elfelejtem akkor majd elmegyek innen ,..... Védve voltam, volt amikor utáltam volt amikor kívántam.... És ez szerintem mai napig így lenne,ha nem tudtam volna meg,hogy nem látlak többé. És emlékszem amikor ott a buszon nem tudtam másra gondolni, csak csokoktam volna a nyakad...  És amikor megkaptam azt amit mindig is akartam , keresztül nézet rajtam , haragudtam magamra ,kiborultam. És emlékszem hétfőn végül is új szakasz kezdődött, bár akkor azért festettem ki magam,hogy ne sírjak, megváltozott valami .Nem akartam bemenni dolgozni, onnantól csak az érdekelt,hogy elmehessek onnan. És nem bírtam aludni,nem bírtam enni ,kiborultam ,csak gyalogoltak és gyalogoltak . És ramzudultak az érzések ,még augusztusban amikor elmondtad,hogy hétfőn már nem erre vagy és én rájöttem, hogy mit érzek ,emlékszem éjszaka nem tudtam aludni ,éjjel 3 volt és még nem aludtam ,és vihar lett ,soha nem féltem de most igen . 

Aztán nem láttalak ,és úgy éreztem kezdelek elfelejteni (legalább is novemberben már azt hittem...) 

Aztán eljött a december , utolsó munkanapom ,alig vártam , hogy elmehessek,nem érdekelt hova. De arra nem voltam felkészülve,megláttalak és ha nem képek oldalra neked megyek , ennyire nem vettél észre... Kavarogtak a gondolatok,de éreztem,hogy nem bírom tovább. És este amikor radirtam elvesztettem a józan gondolkodásom, aztán csak az érdekelt,hogy muljon el ez az egész. És te hallgattal és én szinte könyörögtem. Emlékszem ültem a jéghideg templomba egyedül a próba után,és kértem,hogy muljon el ez az érzés. Tudom valószínűleg nem értettél semmit,de nagyon fájt ,hogy ennyire átnéztél rajtam ...... Soha nem viselkedtem így ,mindig én voltam aki mindent elfogad ,de soha nem éreztem magam ennyire megvetni valónak. 

Aztán jött a január,tény nem volt sok idő sebeket nyalogatni.. első perctől kezdve tudtam , hogy nem találtam meg a helyem, egyetlen vigasz a mozgás volt. Márciusba kiborultam ,emlékszem az erdőben sírtam,hogy nem bírom. Kértem, hogy történjen valami. És te jöttél 3x és emlékszem haragudtam az Erikara mert az utolsó perceimet is elvette , hogy lássalak.... 

Augusztus konkrétan tudtam , hogy feléd kell menni ,mert akkor utána jobban leszek. Majd jött az új munkahely ,gondoltam egyedül is menni fog  ..     nem ment hetek óta éreztem,hogy nem bírom. Látnom kellett. Az ,hogy neked miért kellett írni azt nem tudom, de mélyen voltam ,és tudtam , hogy csak így tudok újra talpra állni. De így egy hét után azt mondom ,hogy úgyse tudom a rólam alkotott véleményét megváltoztatni és már nem tudom azt mondani, hogy csak ő kell.... Azt hiszem újra a jó nekem egyedül részt elem DE most az akkor is boldog leszek részt is hozzá teszem. 

Már a fo célom,hogy soha többé ne legyek az akit ennyire semmibe lehessen venni. 

 Mert egyszer csak meg fog szólalni benned az a bizonyos hang. Az a hang, ami nem bírál, ami nem suttogja a füledbe azt, hogy kevés vagy. Az a hang, ami arra sarkall, hogy igenis vállald fel önmagad. Vállald fel a gyengeséged, a sebezhetőséged, azt, hogy emberből vagy. Vállald fel az utad, azt, amitől a szíved rajongásig odavan. Mert egyszer csak eljutsz oda, amikor már nem akarsz más lenni. Nem akarsz álarcok mögé bújni, hogy bárkinek is megmutasd, te milyen különleges vagy. Tudod, hogy merre tartasz, hogy mit akarsz, és ez neked pont elég. Pont elég ahhoz, hogy szárnyalj. ❤️

( Kép: Pinterest)

 "Boldog az lesz, aki az is akar lenni. Mert nem kifogást keres, hanem eldönti. A fejébe, szívébe, lelkébe veszi, hogy az lesz. Bármi történjen is. Nem okol másokat, nem hibáztat, és nem kesereg. Hisz a szeme előtt csak is a boldogság érzése lebeg. Minél erősebben hiszi, hogy ez jár neki, annál jobban tudja is, hogy ezt megérdemli. Mert mer benne mélyen hinni és tudja, hogy a boldogságot megélni kell és nem kergetni. Ugyanis aki hisz, az mer. Mer azzá lenni, ami szeretne lenni. Boldog. A hite teszi merésszé, a merészsége pedig boldoggá. Mert akarta. Nagyon. Mindennél jobban. Azért, hogy élhessen a boldogtól még boldogabban..."

 Két dolgot tanultam meg az életben: találj valakit, aki szeret, és élj úgy, mintha nem lenne több időd.