Itt írom le,mert tudom , hogy neki ezt úgyse lesz alkalmam elmondani.

"Fura dolog amit miattad érzek. Amikor először megláttalak mintha tegnap lett volna,akkor még csak megjegyeztem , hogy milyen helyes pasi . Aztán többször láttalak de arra nem emlékeztem,hogy úgy gondoltam -e rád,de ha igen azt gyorsan harithattam ,mert akkor én éppen elhitettem magammal,hogy más valaki mellet van a helyem.... Aztán minden ment a maga útján. Aztán volt egy szakasz amikor nem akartam senkit.  .. . Aztán jött amikor nem tudtam megmagyarázni,de jó volt meglátni , aztán azt hiszem egyik szombaton megláttalak, tudom fehér ing volt rajtad és napszemüvegek,na onnan nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel . Valamikor januárba emlékszem valaki zagyvasaggal elég által , bevallom akkor abban reménykedtem,hogy bunkó leszel és én végre elkönyvelhettem ,hogy igazam volt. Utólag tudom ,hogy belül éreztem,hogy nem lehet köztünk semmi, hisz te elmúltál negyven és én tudtam,hogy nem szülők több gyereket ....meg alapból észre se vettél.... Vissza gondolva én ott kezdtem magam össze szedni ,azon a nyáron ... Amikor láttalak az Eszterrel , nagyon rossz érzés volt. De gondoltam így legalább elfelejtem. Majd megnősültel és én  úgy éreztem ,nekem nem kell senki...... Fura volt látni , szerencsére ritkán fordult elő.... Majd amikor visszamentem dolgozni előre féltem , milyen lesz téged látni ,mint boldog férj,apuka .... Aztán megtudtam, hogy elvaltok , sokkoló volt ,de legalább úgy voltam vele,nem josz majd erre.  .  Tévedtem  ... Első alkalommal amikor szemtől szemben láttalak , akkor a gyereked a kezembe ,és álltam ott veled szemben... Megfogadtam, hogy te soha semmit sem tudhatsz abból amit érzek. És elkezdődött az én elfelejtem... És jött az érzelmi hullámvasút , olyan szinten haragudtam magamra ,hogy az már átment önutalatba. És mondogattam magamnak,hogy elfelejtetem, ugyanakkor vártam , hogy lássam. Azt tudtam,hogy ilyen mértékű bizonytalansággal ami bennem van ,nem mernek úgyse mondani vagy tenni bármit is.    Vergődtem ,vártam a csodát,hogy majd lefogyok akkor elfelejtem akkor majd elmegyek innen ,..... Védve voltam, volt amikor utáltam volt amikor kívántam.... És ez szerintem mai napig így lenne,ha nem tudtam volna meg,hogy nem látlak többé. És emlékszem amikor ott a buszon nem tudtam másra gondolni, csak csokoktam volna a nyakad...  És amikor megkaptam azt amit mindig is akartam , keresztül nézet rajtam , haragudtam magamra ,kiborultam. És emlékszem hétfőn végül is új szakasz kezdődött, bár akkor azért festettem ki magam,hogy ne sírjak, megváltozott valami .Nem akartam bemenni dolgozni, onnantól csak az érdekelt,hogy elmehessek onnan. És nem bírtam aludni,nem bírtam enni ,kiborultam ,csak gyalogoltak és gyalogoltak . És ramzudultak az érzések ,még augusztusban amikor elmondtad,hogy hétfőn már nem erre vagy és én rájöttem, hogy mit érzek ,emlékszem éjszaka nem tudtam aludni ,éjjel 3 volt és még nem aludtam ,és vihar lett ,soha nem féltem de most igen . 

Aztán nem láttalak ,és úgy éreztem kezdelek elfelejteni (legalább is novemberben már azt hittem...) 

Aztán eljött a december , utolsó munkanapom ,alig vártam , hogy elmehessek,nem érdekelt hova. De arra nem voltam felkészülve,megláttalak és ha nem képek oldalra neked megyek , ennyire nem vettél észre... Kavarogtak a gondolatok,de éreztem,hogy nem bírom tovább. És este amikor radirtam elvesztettem a józan gondolkodásom, aztán csak az érdekelt,hogy muljon el ez az egész. És te hallgattal és én szinte könyörögtem. Emlékszem ültem a jéghideg templomba egyedül a próba után,és kértem,hogy muljon el ez az érzés. Tudom valószínűleg nem értettél semmit,de nagyon fájt ,hogy ennyire átnéztél rajtam ...... Soha nem viselkedtem így ,mindig én voltam aki mindent elfogad ,de soha nem éreztem magam ennyire megvetni valónak. 

Aztán jött a január,tény nem volt sok idő sebeket nyalogatni.. első perctől kezdve tudtam , hogy nem találtam meg a helyem, egyetlen vigasz a mozgás volt. Márciusba kiborultam ,emlékszem az erdőben sírtam,hogy nem bírom. Kértem, hogy történjen valami. És te jöttél 3x és emlékszem haragudtam az Erikara mert az utolsó perceimet is elvette , hogy lássalak.... 

Augusztus konkrétan tudtam , hogy feléd kell menni ,mert akkor utána jobban leszek. Majd jött az új munkahely ,gondoltam egyedül is menni fog  ..     nem ment hetek óta éreztem,hogy nem bírom. Látnom kellett. Az ,hogy neked miért kellett írni azt nem tudom, de mélyen voltam ,és tudtam , hogy csak így tudok újra talpra állni. De így egy hét után azt mondom ,hogy úgyse tudom a rólam alkotott véleményét megváltoztatni és már nem tudom azt mondani, hogy csak ő kell.... Azt hiszem újra a jó nekem egyedül részt elem DE most az akkor is boldog leszek részt is hozzá teszem. 

Már a fo célom,hogy soha többé ne legyek az akit ennyire semmibe lehessen venni.