Csak feküdni csendben, s engedni, hogy az Élet megtöltsön energiával. Ahogy a kis fénycsóvák meggyógyítják a szíved, s hittel ölelik körbe a lelked. Megengedni magadnak, hogy elfáradj. Hogy a hétköznapi forgatagban igenis szükséged van azokra a lopott percekre, órákra, amikor nem szólnak hozzád, amikor nem nyitják rád az ajtót. Magadért. Hogy tudd, ki is vagy valójában. Hogy meglásd, mekkora utat tettél meg ideáig. Hogy mennyi mindenről lemondtál csak azért, mert fontos a családod. Mert fontosak a gyerekeid. Időközben lehet, hogy megfeledkeztél magadról, de jöttem, hogy emlékeztesselek!

Fontos vagy!
Értékes vagy!
Megérdemled a szabad perceket!
Megérdemelsz mindent, mi jót tesz a lelkednek!