A kudarcok megélése a lényeg, és hogy ezekből a csapásokból végül vesztesen kerülsz ki a sebeidet nyalogatva egy életen át, kergetve egy „mi lett volna ha” illúziót, vagy győztesen, tanulva a hibáidból megerősödve haladsz tovább az életben. A kudarcok az élet ajándékai, a legerősebb erő ami a legtöbb esetben a jó irányba tereli az életed ha éppen vakvágányra futottál volna. Ne ragaszkodjatok az állandósághoz csak azért mert megszoktátok, dobjátok ki a faszba a párotokat ha szenvedtek egy kapcsolatban mert ha most szar később sem lesz jobb, csak hosszabb ideig tart a szenvedés és a megalkuvásnál nincsen szomorúbb dolog ezen a földön.

Ne ragaszkodjatok munkahelyekhez ha érzitek ez nem az az út amit a szíved diktál. Lépjetek tovább, kockáztassatok, valositsd meg az álmaidat akkor is ha körülötted mindenki nevet rajtad, adjatok bele mindent, tegyétek bele a szíveteket, az energiátokat, mindent ami bennetek van, és az eredmény nem fog elmaradni. A legtöbben ragaszkodnak az „A” ponthoz amiben élnek és ha annak egyszer vége szakad, legyen az a pont bármennyire is kiábrándítóan perspektívátlan, összezuhannak és úgy érzik az élet csúnyán kibaszott velük.

De egyvalamit ne felejtsetek el. Lehet a ti boldogságotok és a teljes élet megéléséhez előbb el kell bukni az „A” pontot majd a B-t és C-t is, hogy a végén elérjetek a D-hez, ami ti vagytok, ahol elkezdhettek élni a szó legnemesebb értelmében. Ehhez kudarcok kellenek, felemésztően nehezen megélt percek, hetek, hónapok, de ezeket meg kell élni és továbblépni.

Az élet egy verseny egy folyamatos harc. Néha elfogtok bukni és el is kell hogy bukjatok, mert nincsen megnyert háború veszteségek, és elvesztett csaták nélkül. Az élet egy selejtező és az csak rajtatok múlik meddig maradtok versenyben, és hogy a versenyben a végén hányadik helyen végeztek. Ne essetek ki az első körben ne legyetek benne a bukottak táborában, ne legyetek ti a selejtek.